Faszesz vagy spiritusz? - Bioetanol-program kontra széndioxid alapú metanol

A kérdés szakmaibb megfogalmazásban az, hogy a hazai igényeket messze meghaladó, kukorica alapanyagú bioetenol gigantberuházások létesüljenek, amerikai, svájci, svéd stb. tőkéből, szemben a decentralizált, magyar gazdaérdekeket érvényesítő, gyártási melléktermékeket teljeskörűen a takarmányozásban hasznosító szövetkezeti kisüzemekkel.
A kérdés másik fele: történelmi esélyünk van, hogy Magyarországon elsők között valósuljon meg Nobel-díjas hazánkfia világrengető találmánya, Oláh György széndioxid alapanyagú metanol gyára.

A bevezető kérdésekre a legrövidebb időn belül választ kell adnia a honi energetikus társadalomnak, függetlenül attól, hogy valaha is művelte az agroenergetikát. Tartalmát tekintve több mint negyedszázada - nemzetközi terminológiát követve - agroenergetikaként jelölöm a mezőgazdaság energetikai rendszerét, valamint a meghatározóan mezőgazdasági forrásokra támaszkodó energiatermelést, annak ellenére, hogy az 1990-es években (a zömében eleve kudarcra ítélt kísérletekben) szinte csak a K+F források megszerzésében jeleskedő gödöllőiek (agráregyetem, műszaki intézet) agrárenergetikának írták felül ezt az alapfogalmat, melynek keretében:
- megszervezték az agrárenergetikus szakmérnök képzést, a diplomát szerzettek, mivel a fejlesztések elmaradtak, lábhoz tett szaktudással várakoznak;
- melléktermék potenciálból kiszürkítették, azaz kivették a kukoricaszárat, továbbá az energetikailag hasznosítható szalma felét. Ez a honi hasznosítható biomassza háromnegyede, közel 4 milliárd m3 földgáz-egyenérték évente;
- a bioetanol program helyett az 50-75 százalékkal alacsonyabb hatékonyságú biodizel programot favorizálták;
- a 90-es évek végén a biomassza program gesztorságát átadták a soproni Erdészeti Egyetemnek. Ott természetesen az energiaerdők telepítését szorgalmazták, ami az energetikai célú kukoricaültetvényekkel szemben háromszor kisebb használati értékű. A soproniak is részesek abban, hogy 2004-től biomassza erőművek (Pécs, Ajka, Berente) pl. szalma helyett, tűzifával üzemelnek.
A felsorolás messze nem teljes. Közismert, hogy az erdők ölelte kis falvak százaiba 80 százalékos állami támogatással bevezették a földgázt, ezzel az országos települési földgáz-lefedettség 95 százalékos. Az előzőek abból a 80-as években kialakult nagyüzemi gőgből eredtek, miszerint az ország nyugati deviza bevételének felét adó agrárágazatot méltóztasson az energia szektor kiszolgálni. Ne várják el a mezőgazdaságtól, hogy oldja meg saját, vagy egy térség energetikai problémáit - hangoztatták -, holott évezredek során ennek ellenkezője volt természetes. Amennyiben csak egy évszázadra tekintünk vissza, a lóiga-világban egységnyi termelési energiával (a szántóvető kenyere, szalonnája, a ló zabja) 20 egységnyi élelmi-takarmányozási energiát állítottak elő. Ez az 1/20 arány a centralizált, kőolaj- és fölgázalapokra helyezett túlgépesített, agyonműtrágyázott, növényvédő szeres nagyüzemi rendszerben 1/1/6-ra változott.
Az amerikanizált agroenergetikai rendszerből a második olajárrobbanást követően Dánia tört ki elsőként. Példát adtak a világnak a megújuló energiák, ezen belül a biomassza kiterjedt alkalmazására a gazdaság majd minden területén. Ennek amerikai változata elvben létezett, a 80-as évek elején J. Carter elnökségének vége felé, amit az olajmultik az elnökkel együtt megbuktattak. S bár a napnál is világosabb volt számunkra a dán út (decentralizált szalma-erőművek, biogáz-termelés, pirolízis stb.) követése, Magyarország a szovjetorosz-amerikai centralizációs modell mentén haladva, minden tekintetben egyre kiszolgáltatottabbá vált. A hivatásos honi agrár-energetikusok elfelejtették, hogy a - császári szükségleteken - túl, az önellátás volt korábban a földművesek legfőbb fegyvere, s ez látástól-vakulásig, születéstől-elmúlásig tartó verítékes munkával valósult meg annak idején. A legújabb kori álságos felszabadulás-felszabadítás a munka terhei alól a teremtett környezettel szemben, több mint harmincszoros hatékonyságcsökkenési agresszió keretében valósult meg és számszerűen is visszatükröződik a következőkben.
A kőolaj- és földgázipar technológiai agressziója (motorhajtás, műtrágyázás stb.), amely folyamatosan teszi tönkre termő-teremtő földünket, vizeinket és levegőnket, a változtatás igénye ellenére azért folytatódik, mert pl. a szaúdi sivatagban egy hordó olaj kitermelése még mindig 2 dollár körüli, piaci ára 60 dollár feletti.
A kőolaj- és földgáztársaságok világuralmának, valamint árdiktátumának következménye - egyebek mellett - a folyékony szénhidrogén motorhajtó-anyagok alternatíváinak keresése, régi-új megoldások feltalálása, alkalmazása, mint tüneti kezelés. Ebbe a keretbe foglalható az 1990 előtti szocialista centralizációra emlékeztető, a Nemzeti Fejlesztési Tervbe emelt gigantomániás bioalkohol előállítási kísérlet.
Az előző visszatekintés szükséges ahhoz, hogy a most formálódó, sokadik és gyökérhibás energiapolitikára - melynek alakításában Kapolyi és Vajda akadémikusoknak korábban is meghatározó szerepe volt -, nemet kell mondanom. Előre tudható, hogy a rossz emlékű, úgynevezett kombinatív energiapolitika - mely szénre, szénhidrogénre és atomenergiára épített - most a szenet parkolópályára helyezi és az ország energiamérlegében a biomasszát 25-30 százalék körüli értékben veszi számításba, ami ötszöröse a két év előtti előirányzatnak.
Most akár örülhetnék is, hiszen negyedszázada minden általam elérhető fórumon az előző arányért pereltem, de ez csak decentralizált keretekben szolgálhatja nemzeti érdekeinket. Legutóbb részletesen a Mérnök Újság 2005. januári számában - reményvesztetten - soroltam a hitem és szaktudásom szerinti "megújulós"-biomasszás megoldásokat. A "reform"-energiapolitikája megörökli elődjei sorsát ? azaz a politika, tervek, eszközök sorrend megfordul, hogy mire azt 2007 tavaszára előterjesztik, több százmilliárdos szerződések alapján dübörögnek pl. a külföldi tulajdonú bioetanol gigantberuházások építőgépei.
A bioetanol beruházások szerződései ez év nyarán 2,5 millió tonna kukoricára, 800 ezer tonna/év bioetanolra készültek Gönyű, Kaba, Marcali, Mohács stb. helyszínekre. Ma már 5 millió tonnáról szólnak a híradások, az üzemméretek meghaladják a 100 ezer tonna/év bioetanol kibocsátást.
A magyar gazdaérdekeket és tulajdonlást kistérségi, 6-10 ezer tonna/év kapacitású, hazai gyártású kisüzemek szolgálnák. A kisüzemekben keletkező szeszmoslék és szennyvíz teljes mennyisége takarmányként, illetve adalékként hasznosulhatna, így nem keletkezhetne takarmányhiány. A nagyüzemekből csak szarvasmarha telepek takarmányozhatók, mert a sertéssel csak "üzemmeleg" moslékot lehet feletetni, ami ugyanúgy, mint a szennyvíz, takarmány adalékolása, kizárólag kistérségekben, célszerűen szövetkezeti keretekben oldható meg gazdaságosan.
A nagy bioetanol gyárak profitja a külföldi befektetőket fogja gazdagítani, az előbb sorolt kistérségi előnyök elvesznek, a magyar feldolgozóiparban a külföldi tulajdon - a jelenlegi negatív Európa csúcsot jelentő 54 százalékról - 60 százalék felé emelkedhet, így végleg gyarmattá leszünk. Ugyanis a multik hosszabb távon nem elégszenek meg azzal, hogy az alapanyagot magyar termelők szállítják, meg fogják szerezni a termelőalapokat, köztük a legfontosabbat, a magyar termőföldet.
Egy magyar nemzeti energiapolitikában első helyen az agroenergetikának kell állnia. Ezen belül elsőséget kell kapnia az átlagosan 5 milliárd m3/év földgázt érő, évtizedek óta kihasználatlan szalma, kukoricaszár energetikai hasznosításának.
A magyar termőföld termőképességének- és élővizeink védelme megkövetel egy nagyarányú biogáz programot, amelyben a termelt gáznál még fontosabb a biogáz-fermentorok kirothasztott iszapja, mely teljes értékű szerves trágya.
A bioetanol program elkezdett építkezéseit célszerű befejezni, a továbbiakban csak kistérségi, meghatározóan magyar szövetkezeti tulajdonú egységek létesítésére lehessen engedélyt adni. A program jelenlegi hatalmas kapacitásait már csak azért is revidiálni kell, mert Oláh profeszszor és intézeti munkatársainak bevezetőben említett találmánya, hagyományos erőműveik füstgázára telepített metanol üzemek lehetőségét tálcán kínálja.
Az előbb soroltak a magyar energiapolitika nemzeti minimumát keretezik. Most van az utolsó pillanat, hogy ebben egyetértésre jussunk."

Szerző: Zvolenszky István

Forrás: http://www.mernokujsag.hu/index.php?tkod=3077&tcim=Faszesz%20vagy%20spiritusz?&n=90

Személyes megjegyzés: Komolyan elgondolkodtató sorok ezek... Kár, hogy a "dübögő" gazdaság zaja elnyomja az ilyen kinyilatkoztatásokat. - Papp Róbert

Forrás: MÉRNÖK ÚJSÁG
Hivatkozás: http://www.mernokujsag.hu
Dátum: 2006 december 19. 09:52

Vissza az előző oldalra